Ki hajította el azt az első, sorsdöntő paradicsomot, amely elindította a „La Tomatina” forradalmat? Senki sem tudja. Lehetséges, hogy egy Franco ellenes lázadás volt, vagy egy karnevál, ahol elszabadultak az indulatok. A történet legnépszerűbb verziója szerint, az 1945-ös „Los Gigantes” ünnepség alatt (óriási papírmasé bábfigura parádé), a helyiek, - hogy felhívják magukra a figyelmet, - egy balhét rendeztek. Rábukkantak a közelben egy zöldséges kocsira és érett paradicsomokkal kezdtek el dobálózni. Az ártatlan bámészkodók is belekeveredtek, míg végül az egész jelenet repkedő gyümölcsökkel teli hatalmas csetepatévá fajult. A felbujtóknak ki kellett fizetniük a paradicsom árusokat, de ez sem gátolta meg újabb és újabb paradicsomos harcok kitörését – és egy új hagyomány megszületését.

Tartván egy megfékezhetetlen elterjedéstől, az 1950-es években a hatóságok tiltó rendelkezések sorát iktatták törvénybe, amelyeket enyhítettek, majd újra bevezettek. 1951-ben, azokat a helyieket, akik szembeszálltak a törvénnyel, lecsukták, míg végül a közfelháborodás felmentésüket követelte. A legismertebb pimaszság a paradicsomos tiltásokkal kapcsolatosan 1957-ben történt, amikor a támogatók egy ál paradicsom temetést rendeztek koporsóval és gyászmenettel. 1957 után a helyi kormány úgy döntött, hogy megadja magát, lefektetett néhány szabályt és elfogadta a bolondos hagyományt.

Bár a paradicsomoké a főszerep, egy heti ünneplés vezet a végső erőpróbához. Ez „Buñol” védőszentjeinek, Szűz Máriának és Szt. Louis Bertrandnak a megünneplése, utcai díszfelvonulással, zenével és tűzijátékokkal, örömteli spanyol módra. Hogy erőt gyűjthessünk a közelgő csetepatéhoz, a csata előestéjén egy mesés paella kerül felszolgálásra - egy tipikus valenciai étel rizzsel, tenger gyümölcseivel, sáfránnyal és olívaolajjal.

Manapság, ez a béklyóktól mentes ünnepség egy fajta sorrendiséggel bír. A szervezők már ott tartanak, hogy ízetlen paradicsomok speciális fajtáit termelik meg csak ehhez az évenként ismétlődő eseményhez. Az ünneplés délelőtt 10 óra körül kezdődik, amikor a résztvevők egy bezsírozott mászórúd tetejére felerősített sonka megszerzéséért versenyeznek. A nézők vízzel locsolják a mászókat, miközben énekelnek és táncolnak az utcákon. Amikor a templom harangja delet üt, a paradicsommal megrakott teherautók begurulnak a városba, miközben a „to-ma-te, to-ma-te” kántálása tetőpontjára hág.

Ez után, egy vízágyú elsütésével megkezdődik a fő esemény. Ez adja meg a zöld utat a paradicsomok passzírozásával és hajigálásával járó teljes erőbedobással indított támadásoknak a bajtárs résztvevők ellen. Messziről átemelő pari dobálók, közvetlen közeli merénylők és közép hatótávolságú horogra akasztók - bármi legyen is a technikád, a végére teljesen máshogy fogsz kinézni (és érezni). Nagyjából egy órával később a paradicsom áztatta „bombázók” már az utcát borító pépes szósz-tengerben játszanak, amelyben aligha lehet bármi olyat találni, ami akár csak egy kicsit is paradicsomra hasonlítana.
Egy második ágyúszó jelzi a csata végét.