A videojátékokat a kezdetektől két kulcsfontosságú elem határozta meg: a mindenkori hardware-ben rejlő potenciál és a fejlesztők képességei, hogy mennyire tudták feszegetni a konzol határait, illetve mennyire tudták kihasználni az adott konzol kínálta lehetőségeket. Mindez olyan meglepő játékok megjelenéséhez vezetett, amelyek mindeddig technikailag lehetetlennek tűntek, és amelyek hatására immár kőhajításnyira vagyunk a fotórealizmustól.
Ebben az értelemben is kulcsszerepet töltöttek be a játékkonzolok. Tudom, hogy sokan inkább PC-n szeretünk játszani, de a konzolok olyan szinten a jàtékipar motorjává nőtték ki magukat, hogy mára már monopolizálták a fejlesztési ciklusokat. Elmúltak az idők amikor kizárólag PC-re fejlesztettek ki egy-egy játékot, teljes mértékben kihasználva a platform hardware-ét. Ma minden az adott generáció sztárkonzoljai körül forog, és ennek tisztán látható következményei lettek.
A konzolok nagyon pozitív hatással voltak a videojátékok világára, de voltak negatív hatásaik is. A játékkonzolok életciklusa megnövekedett, amihez, ha hozzávesszük a konzol-exkluzív fejlesztéseket, azt látjuk, hogy az új generációs PC-k adta hardware-t nehezebb kihasználni, ezzel együtt, a videojátékok tág értelemben vett fejlődése lelassult.