Over the course of many years, without making any great fuss about it, the authorities in New York disabled most of the control buttons that once operated pedestrian-crossing lights in the city. Computerised timers, they had decided, almost always worked better. By 2004, fewer than 750 of 3,250 such buttons remained functional. The city government did not, however, take the disabled buttons away—beckoning countless fingers to futile pressing.
Initially, the buttons survived because of the cost of removing them. But it turned out that even inoperative buttons serve a purpose. Pedestrians who press a button are less likely to cross before the green man appears, says Tal Oron-Gilad of Ben-Gurion University of the Negev, in Israel. Having studied behaviour at crossings, she notes that people more readily obey a system which purports to heed their input.
Inoperative buttons produce placebo effects of this sort because people like an impression of control over systems they are using, says Eytan Adar, an expert on human-computer interaction at the University of Michigan, Ann Arbor. Dr Adar notes that his students commonly design software with a clickable “save” button that has no role other than to reassure those users who are unaware that their keystrokes are saved automatically anyway. Think of it, he says, as a touch of benevolent deception to counter the inherent coldness of the machine world.
That is one view. But, at road crossings at least, placebo buttons may also have a darker side. Ralf Risser, head of FACTUM, a Viennese institute that studies psychological factors in traffic systems, reckons that pedestrians’ awareness of their existence, and consequent resentment at the deception, now outweighs the benefits. | Кўп йиллар давомида, ҳеч қандай уринишларсиз, Нью-Йорк шаҳрининг ҳукумати қачонлардир шаҳардаги пиёдалар светофорларини бошқараётган тугмачаларни ўчириб қўйишганди. Ҳукуматнинг фикрича, автоматлаштирилган таймерлар ҳар доим яхшироқ ишларкан. 2004 йилга келиб 3250та тугмачадан 750таси иш жараёнида қолган. Аммо шаҳар ҳукумати тугмачаларни ўчирмади- бу билан улар сонсиз бармоқларни тугмачаларни фойдасиз босишга чақиргандек эди. Авваломбор тугмачалар уларни олиб ташлаш харажатлари юқори бўлганлиги сабабли қолди. Аммо бу шунга олиб келдики, ҳаттоки ишламайдиган тугмачалар ҳам ўз мақсадига жавоб берарди. Тугмачаларни босган пиёдалар камдан-кам ҳолларда яшил чироқ ёнгунига қадар йўлни кесиб ўтишарди, дейди Исроилнинг Негев шаҳридаги Бен-Гурион номли Университетидан Таль Орон-Гиланд. Одамларни пиёдалар ўтиш жойидаги хулқ-атворини ўрганиб у шуни таъкидлайдики, одамлар бажарилишини киритган тизимга бўйсунишга кўпроқ тайёр эканлар. Ишламайдиган тугмачалар ўзига хос плацебо самарасига эга экан, чунки одамларга ўзлари фойдаланадиган тизимни бошқариш ёқади, дейди Анн-Арбордаги Мичиган Университети, одамни компьютер билан ўзаро таъсири бўйича эксперти Итан Адар. Доктор Адарнинг таъкидлашича, унинг талабалари интерактив сақлаш тугмачаси мавжуд дастурий таъминотни ишлаб чиқишар экан, бироқ у, клавишаларни босиш ҳар қандай ҳолатда ҳам автоматик тарзда сақлаб қолинишини билмаган фойдаланувчиларни ишонтиришдан бошқа аҳамиятга эга эмас экан. Бу ҳақда, бепарво машиналар дунёсига қарама-қаршиликлардаги кичкинагина хайрихоҳли ёлғон деб ўйланг. Бу битта фикр. Бироқ, пиёдалар юриш жойларида плацебо тугмачалари бошқа салбий тарафига ҳам эга бўлиши мумкин. Вена Институтининг FACTUM раҳбари, йўл транспорт тизимининг психологик омилларини ўрганувчи Ральф Риззернинг таъкидлашича, мазкур ҳолатда, пиёдалар уларнинг борлигини билиши, ёлғондан ранжишлари, афзалликлардан устунроқ тураркан. |